Fájdalmas, hogy negyedévente veszem a fáradtságot, hogy írjak valamit. Az az igazság, hogy kicsit eluralkodott rajtam a depresszió. Nem dohányzom három hete (holnap lesz három hete). Nem vészes, csak már úgy nézek ki, mint valami hülyegyerek, mert a nikotintapasz hagy egy kis nyomot és tele vagyok kis barnás négyzetekkel.
A szexuális életemben nem sok a változás. Nem is nagyon írnék róla, mert túl intim a probléma és már amúgy is nagyon unom ezt feszegetni.
Szakmailag legalább van valami fejlődés. Ugyan nem sok mindent csinálok munkaidőben (a saját cégem ügyintézésén kívül), mégis határozatlan idejűre hosszabbították a határozott idejű munkaszerződésem, sőt új területet is kapok, nem is kicsit. Kirúgnak egy másik értékesítőt és megkapom a területét. Azon tűnödöm, hogy mi lenne, ha megerőltetném magam egy kicsit.
25 éves lettem májusban. Ez sem semmi. Negyedszáz év. Nem vagyok valami vidám. Még nem mutattam fel semmit az életemben és ez aggaszt egy kicsit. Születésnapi ajándékként kaptam a feleségemtől, meg az anyósomtól egy szép nagy tetoválást a hátamra. Nagyon fájt. Lehet, hogy túl alacsony a fájdalomküszöböm, de nagyon fájt. Hét órán keresztül szenvedtem, de megérte, mert állatul néz ki.
Azt hiszem ma sem fog kiáramolni elmémből semmi építő jellegű, úgyhogy mára abba is hagyom. Majd három hónap múlva jelentkezem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.